“Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.” – költészet napi emlékest

„Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.” – ezt üzente a most százéves Nagy László ötven évvel ezelőtt. És van még emberi arcunk? Vagy csak arckönyvünk? Van felület, ahol elférnek a költő csókjai? Dobrokoló csikók, tajtékos egek, csövesgránátot érlelő kukoricatáblák, ma is kavarog körülöttünk a világ kozmikus népi szürrealizmusával. Lackfi János költő, valamint Bognár Szilvia énekesnő, Kovács Zoltán zeneszerző és muzsikustársaik termékeny játékmezőt nyitnak Nagy László-szövegekkel, azok parafrázisaival. Újra meg újraírt világegyetem, égig érő szerelem, városi folkkultúra, sistergő magyarság és európaiság… Dalok, érzések, ősi és mai tudás… Minden, amit a költészetről és az életről tudni akarsz!

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSf5KIhwxoEkXl_2g7tdPEHegozwGF2yWsxBFsdS-wkwl0OeYQ/viewform

Közreműködők:

Lackfi János – versek

Bognár Szilvia – ének
Babcsán Bence – furulya, klarinét

Kovács Zoltán – nagybőgő, ír buzuki

Thorpe Gáspár – gitár