Rutafának sok szép ága (2008)

Egészen csodálatos, hogy a néphagyomány korábbi századaink hány meg hány dallamát, szövegét őrizte meg számunkra. A 20. századi népdalgyűjteményekben bőven találunk olyan dalokat, amelyeket korabeli, írásos forrásokból (Peer-, Paix-, Kájoni-, Vietorisz-kódex,
17. századi kéziratos énekeskönyvek, Vásárhelyi Daloskönyv, zsoltárgyűjtemények, Pálóczi H. Á.: Énekes poézis… stb.) már ismerünk. A 16. századtól kezdve fennmaradt szövegemlékeink is egyre szaporodnak.
Az egyes zenetörténeti korszakok sokszínűségéről, a különféle műfajok, dallamtípusok születéséről, változásairól, vagy épp eltűnéséről egyre teljesebb leírásokat olvashatunk.

Lemezünkön a leírtak részleges bemutatását kíséreljük meg. Ezért olyan zenetörténeti – mind műzenei, mind népzenei – példákat sorakoztatunk fel, amelyek a 16. századig visszanyúlóan szemléltetik zenei hagyományaink gazdagságát, valamint rámutatnak
a megőrzés-változás szétválaszthatatlan, izgalmas folyamatára, az egyes zenei irányzatok
és műfajok összefüggésére.

Mivel világi és egyházi zene évszázadokon át ugyanazon kulturális- és zenei hagyományból táplálkoztak, majd szétválásuk után is folyamatos kölcsönhatásban éltek, a műfaji sokszínűség meglepően nagy.

Válogatásunkban szerepel:

  • históriás- és történeti ének
  • egyházi népének, archaikus népi imádság, zsoltár
  • Tinódi Lantos Sebestyén, Wathay Ferenc, valamint Balassi Bálint egy-egy költeménye
  • a kéziratos énekköltészet műfajai: szerelmi- és virágének, mulattató- és lakodalmi dal
  • népdal (párosító)
  • karácsonyi, húsvéti és pünkösdi szokásdal, illetve rítusének
  • népballada

Valamennyien egy tőről fakadnak, mint egy ágas-bogas fának az ágai…