Harang csendül (2009)

Nekem mindig boldog karácsonyaim voltak. Őrzöm is őket, mint szép talizmánokat a szívemben: édesanyámmal ülünk a konyhán és ragasztgatjuk a karácsonyi diót, kötözzük a szaloncukrot.

Aztán gondos, művészi csomagolásokat készítek az ajándékoknak, a bátyámnak is segítek.

Majd felöltözöm, zöld ágakat és bogyókat szedek a kertben meg a közeli patakparton, és összerakom őket egy-egy tálba, hogy valamennyi szobában legyen.

Középre mindig gyertya kerül, mert annak meleg, sárga fényénél elaludni olyan, mintha egy ölelésbe szenderedne bele az ember.

Szenteste a fánál énekelünk. Órákon át játszunk, beszélgetünk, varázslatos, mintha megállna az idő. Lefekvéskor bekukkantok a bátyám szobájába, cinkosan kacsintok.

Apa már alszik, puszit nyomok az arcára. Anyácskát megölelem, finom illata van, mint mindig. Aztán nagyanyám másnapi méteres kalácsának gondolatával bújok ágyba, kívánva, hogy gyorsan jöjjön el a reggel.

Tán gimnazista voltam, mikor elérkezett az idő, hogy édesanyám ködmönébe bújva, ropogó hóban indultam az éjféli misére, várva a csodát, melyben – a profán időből és térből kilépve – egy halandó részesülhet. Esténként sokáig álltam
a lépcsőfordulóban, bámultam a fát, s hagytam, hogy megbocsátó fényei megbabonázzanak. Istenem, de sokat sírtam, hogy nekem annyi simogató szeretet adatott… és mert van, kinek el kell indulni akaratlan.

Most megcirógatom Janka Éva drága, pici arcát. Zoli hiába csalja játszani, itt toporog, ő is szeretne dolgozni a gépen. Mondom neki, hogy a Karácsonyról írok. (A Rilke verset tegnap már egyedül dudorászta.) Rögvest felcsillan a szeme és feleli: „A múltkor, mikor Karácsony lesz, akkor lesz a születésnapom és megyek óvodába. Nem a bölcsibe, én már nagy vagyok.” Mosolygunk…

Ez az én karácsonyi regém. Psszt! Megcsendültek a harangok…

Az ismertető letöltése

Dalszövegek

1 – Rainer Maria Rilke: Ádvent
(Fodor András fordítása)

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye, –
szelet fog, – készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

 


 

2 – Szeretetből jöttél…

Kimenék én ajtóm elejébe,
Föltekinték nagy magos mennyégbe.

Nyitva látám mennyország kapuját,
Azon belöl mennyország ajtóját.

Azon belöl egy terített asztalt,
s Azon vala egy rengő bölcsűcske.

Abba fekszik Urunk Jézus Krisztus,
Ül vala mellette Anyánk Szűz Mária.

Ó jöjj, ó jöjj üdvözítő,
Beteljesült már az idő,
Törd át az ég zárt ajtaját,
Vár a világ sóvárgva rád!
Megnyílt az ég harmatozva,
Megváltónkat hogy lehozza.
Ég felhői nyíljatok szét
Hozva Jákob fejedelmét!

A lábával rengetgeti vala,
A szájával fúdogálja vala.

Aludjál el, lelkem szép virága
Szeretetből jöttél erre (j)a világra.

Aludj, aludj, én kisdedem,
Aludj gyönyörű gyermekem!
Nem királyné a te anyád,
Szolgálatból lettem dajkád.

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja,
Két kezével ápolgatja,
Két lábával ringatgatja.

 


 

3 – Szüzesség rózsája

Mikor Máriához az Isten angyala
Názáret városba az égből leszálla,
Ékes köszöntéssel a Szűzhöz így szóla:
A nagy Úristennek tanácsát megmondja:

Idvezlégy te kegyes, Isten szép leánya,
Jesszétől származott Ádám(nak) unokája,
Az Éva asszonynak legtisztább rajzata,
Áron vesszejének megújult virága!

Azért készíts szállást az Isten fiának,
Mert téged választott szentséges anyjának.
Te méhed kívánta az ő szállásának,
Téged mond az írás Salamon házának.

Elindult Szent József Szent Szűz Máriával,
Elindult Szent József Szent Szűz Máriával.

Szállást kéregetni, szállást nem adának,
Szállást nem adának, csak a szép Szűz Máriának.

Elrendelték őket messze egy városba,
Messze egy városba, Betlehemnek pusztájába.

Ott született Jézus, barmok jászolába,
Barmok jászolába, lágy széna volt a dunyhája.

Ne féljetek hű pásztorok, hű pásztorok,
Mennyből jöttünk tihozzátok, tihozzátok.

Fáradtságot nem sajnáljuk, nem sajnáljuk,
Csak Úr Jézust megláthassuk, megláthassuk.

Egy gyönyörű leány de nagyon sírdogál,
Arany párta fején, karkötő, aranyszál,
Szüzesség rózsája kinyílt a pólyába,
Mennyország királya fekszik a jászolba.

 


 

4 – Ady Endre: Karácsony – Harang csendül…

I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba’
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.
Bántja lelkem a nagyváros
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni..

Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.